893-at írnak a keresztény naptárak. A magyar törzsek úton vannak régi-új hazájuk felé. Pásztorok viaskodnak egymással a legelőkért, a gázlókért, ráadásul az áttelepülés minden közeli, távoli törzset megvadít. A besenyők betódulnak a hátrahagyott területre, és új ellenség is megjelenik: a bolgárok. Kihasználva a magyarok viszonylagos védtelenségét, többezres rablóseregek támadnak, rabolnak, gyilkolnak. Árpád és legidősebb fia, Tarkacsu irányítják a védelmet, sikerrel harcolnak a fosztogatókkal, de nem mindig ők kerekednek felül. A magyarok leendő otthonában sincs békesség. Szvatopluk, a morvák legnagyobb uralkodója birodalmat akar építeni, dél felé terjeszkedik, az avar-magyar föld irányába. A magyarok Kurszán gyula vezetésével ezúttal a frank királyt, Arnulfot támogatják. Szövetség köttetik Bizánccal, sikeres hadjáratok következnek Bolgárföldön, ám ekkor színre lép I. Simeon, a bolgárok egyik legnagyobb uralkodója. Hatalmas haddal tör a Déli-Bug folyó melletti magyarjainkra, ráadásul a túlsó part besenyői is részt kérnek a zsákmányból. A fegyelmezett magyar lovasszázadok azonban fergetegként rohanják le a csapatait, és nem lehet sokáig szembeszállni a viharral. Eleink harcoltak, szenvedtek, végül győztek. Árpád népe megérkezett, és elfoglalta a hazáját. „Győztünk! Itt vagyunk és itt is maradunk.”
