IV. (Kun) László király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel. Apja, V. István király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország irányítását. De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az történhetett-e, amit László akart? Vajon miért nem tudott nemet mondani a követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja? Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény egyház számára? Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles, részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a kérdésekre.
