Cecil Valance, a Cambridge-ben tanuló nemesifjú 1913-ban ellátogat barátja, George birtokára. Itt megírja ?Két Hold? című költeményét, melyet George húgának, Daphnénak ajánl, ám George-nak jó oka van azt hinni, hogy a vers valójában neki szól.
?Akar az özvegyem lenni?? ? Cecil megkéri Daphne kezét a háború alatt, ám nemsokára elesik. Daphne ezután hozzámegy a halott költő féktelen természetű bátyjához, Dudley Valance-hoz, azonban közös gyermekeik ellenére sem lel boldogságra mellette.
Cecil hozzá írott verse a háború utáni években híressé válik, ahogy szerzője is; egy nemzedék, egy olyan Anglia szimbólumává lesz, mely örökre tovatűnt. újabb és újabb generációk kutatják Cecil és a Valance család titkait, melyekből nem kevés akad?
Alan Hollinghurst nagy ívű regénye egészen napjainkig követi a költemény és a család sorsát, érzékeny portrét festve a huszadik századi Angliáról és annak változásairól, mesterien helyezkedve bele a különböző szereplők nézőpontjába.
?A Más apától ügyes, megigéző és ravasz.? Keith Miller, The Telegraph
?Alan Hollinghurst művelt, elegáns regénye egy meleg költő életéről és örökségéről szól, s feltárja, hogy az igazság hogyan ferdül el az emberi emlékezet és a történelem eróziója következtében.? Hari Kunzru, The Observer
?Általában amit gyönyörűnek tartanak, az csupán közönséges vagy akár túl egyértelműen gyönyörű, erőtlenül finom. Alan Hollinghurst egyike azon kevés kortárs írónak, aki mégis megérdemli a ?gyönyörű? jelzőt. Prózája rendelkezik az újraértelmezés erejével, rákényszerítve az olvasót, hogy észrevegyen valamit, amit addig mellőztek.? James Wood, The New Yorker
?Az időnként vérszegény angol írók között ő generációjának egyike, akinek leleményessége nem kerül összetűzésbe azzal a képességével, hogy egyszerre éreztesse és láttassa az olvasóval a történetet.? Emma Brockes, The New York Times
