"…úgy éreztem, nincs boldogtalanabb asszony a szárazföldön és a szigeteken, mint én, Ithaka királynője." "Az emberiség öntudata soha nem fogadta el az Odysseia idillikus befejezését. A XXIV. ének, a békekötés nagy himnusza nem fejezhette be ezt a szenvedélyes mesét. Az olvasó - minden korban - érezte, hogy Ulysses nem találhatott végleges otthont a hazatérés idilljében. A Költő - vagy a költők - szándéka érzékelhető: Ulyssesnek még új utakat jósol az eposz." Talán ezért is van, hogy alakja számtalan művészeti ág számtalan alkotásában él tovább, és hogy tengernyi olyan mű született, amely az eredeti befejezést átírva-elhagyva tovább folytatja a Nagy Csavargó kalandos életét. "Minden könyvnek mérhetetlen sok őse van. Azt hiszem, leghelyesebb, ha a költők Ősének köszönöm meg, amit e helyen köszönni kell. Homérosnak mondok köszönetet." (a Szerző)