Kortárs irodalmunkban Parti Nagy Lajosnak a líra, a dráma és a széppróza műfajában egyaránt a legjobbak között volt már eddig is a helye. Most regényíróként sem adja alább Hősöm tere című (káprázatos) szatírájával. A történet meghökkentően bizarr, ám igen ismerős alakokat mozgat, vagyis a féktelen fantázia állítja föl itt a nagyon is életszagú társadalmi diagnózist. Ez az ötletgazdag mű ugyanakkor megjeleníti az írói én és a regényhős veszélyes azonosulásának kísértését, illetve kettéhasadásuk végzetes kalandját is. Minthogy azonban a fenti rejtélyek egyikének nyitját sem volna ildomos előre elfecsegni, támpontul legyen elég itt annyi, hogy a regény egy Budapest nevű városban, az élet-palomista mozgalom "megragadási" ünnepén, a Tisztabúza éjszakáján játszódik. Továbbá, hogy olvasásakor két dologtól rándulhat össze a gyomor: frenetikus humora folytán a nevetéstől, valamint a rémülettől, mert ez a szatíra figyelmeztetően és dermesztően félelmetes is.
