A férfiak is sírnak néha... szerencsére még a legkeményebbek is
A köztudatban a sírás a lányok kiváltsága. Már a kisfiúk is tudják –hisz arra nevelik őket–, hogy a fájdalmat és a sebezhetősséget egy igazi férfinek bizony tilos kimutatni. A férfi attól férfi, hogy kemény és rettenthetetlen... sosem adja ki "gyengeségeit". Ezért a férfiak befelé sírnak. Mélyre temetik fájdalmaikat és félelmeiket, mintha lebetonoznák azokat, és így nem is léteznének többé...
De tényleg gyengeség volna sírni? Mi történik akkor, ha összetörik a lélek egy mélységes-mély fájdalomban? Mi hozhat számára áttörést, megkönnyebbülést? Bizony a sírás felemelhet és könnyebbséget hozhat, feloldja a kőkemény betonba zárt érzelmeket. Testi-lelki feszültségoldást jelent. Ösztönös kapcsolódást az élet körforgásához. Az igazi férfinek van bátorsága szembenézni az élettel, a saját érzéseivel: sírni és elsiratni, megszenvedni és újrakezdeni mint a főnix, hogy újra feltámadva saját hamvaiból elinduljon egy új élet.
Történetünk egyik hősének ez nem sikerült. Fehér György könyve arra figyelmeztet, hogy a bebetonozott fájdalom nem hoz feloldozást, de mindig van kiút. Gyakran egy másik ember sorsán keresztül érthetjük meg, hogy főnixszé válni csakis könnyekkel lehetséges.
Zámbó Márta (spirituális coach)
