Az előző századforduló Budapestjének regénye A vörös postakocsi? Vagy inkább férfi és nő viszonyának természetrajza egy fiatalon is bölcs író tollából? Avagy az irodalom regénye, annak az érzéki szemléje, mire is használhatók az irodalmi hősök Anyegin óta? Egy bizonyos: Krúdy Gyula 1913-ban megjelent könyve lenyűgöző főszereplővel ajándékozta meg a mindenkori magyar olvasót – Rezeda Kázmér szerkesztővel.
Kötetünk Rezeda úr mellé még fölsorakoztat néhányat Krúdy pesti panoptikumának figurái közül a Szép asszony férje és „Az Aranykéz utcai szép napok” hírlapi írásaiban, s itt szerepel a tragikus sorsú kokott, Mágnás Elza története is. „Ha én leírnám, hogy mit éltem és éreztem és körülöttem éreztek: talán egy toronyba zárnának – mondja a szerző. – Ezért nem ér semmit az egész irodalmam. Szerencsére úgyis csak a betegek és lábtöröttek olvassák az írók munkáját.” Hátha mégsem.
