Kiss Ernő családjával (leginkább dédunokájával, Farkas Geizával) kapcsolatban nagyon sok iromány maradt a családi irattárban. Jóval több a logikusnál. Egy teljes könyvállványt töltenek be. Ott áll körülbelül százötven kézzel írt levél is, melyet Farkas Geiza küldött a nagyapámnak. A válóperes iratok több száz oldalasak.
Ezekből nemcsak a különös házasság, hanem Geiza életvitele és sorsa is látszik. Aztán mutatják az iratok a nagybirtok sorsát is. Meg azt is, hogy mi volt pontosan az eleméri kastélyban (ezt egy egész különösen részletes végrendelet rögzíti). Tudom például, hogy volt a kastélyban egy francia bronzóra zsámollyal, két darab régi bécsi porcelánváza, egy bronz utazóóra bőrtokkal és rengeteg más. Az is rögzítve van, hogy hogyan vett részt Geiza a vajdasági magyar kultúréletben.
Közben egyre erősebb zsongást érzek. Az iratokból kiszabadult sorsok, események, viták, mosolyok, megrendülések, üldöztetések, menekülések, költözések, befejezések, folytatások, töprengések, tanácstalanságok most friss lendületet kapnak. És mielőtt tennék valamit, regénydarabokká alakulnak.
