„Semmi lélektan, semmi lelkiismeret” – jegyzi meg egy helyütt a szerző (Karének). Az első tagmondattal „látszatra” ugyan fölmenti olvasóit a tükörbe nézéstől, ám második tagmondatával tudatosítja, a mi vállunkat is nyomja a kereszt.
Keresztünket (létünk terhét) pedig nem is feltétlen mi „érdemeltük ki” jó vagy rossz cselekedeteinkkel, hanem örökségként kaptuk, s erről megfeledkeznünk nem volna üdvös. (...) Lovas Ildikó azzal szembesít, hogy a múlt fekete-fehér fényképein sokkal több szín tarkállik, mint a jelen csúcstechnikával körbebástyázott falanszteri pillanatképein. (Arany Zsuzsanna)
