Természetesen ez, a legfontosabb lecke, pontosan annyit ér, amennyit az utolsó leheletünk, amivel a nemlétbe zuhanunk: semennyit. Hiszen eltűnünk. Azonban mégsem mindegy, honnan zuhanunk.
"Semmi lélektan, semmi lelkiismeret" - jegyzi meg egy helyütt a szerző (Karének). Az első tagmondattal "látszatra" ugyan fölmenti olvasóit a tükörbe nézéstől, ám második tagmondatával tudatosítja, a mi vállunkat is nyomja a kereszt. Keresztünket (létünk terhét) pedig nem is feltétlen mi "érdemeltük ki" jó vagy rossz cselekedeteinkkel, hanem örökségként kaptuk, s erről megfeledkeznünk nem volna üdvös. (...) Lovas Ildikó azzal szembesít, hogy a múlt fekete-fehér fényképein sokkal több szín tarkállik, mint a jelen csúcstechnikával körbebástyázott falanszteri pillanatképein. Arany Zsuzsanna
