Herceg János Szikkadó földeken című regényének megjelentetésével több mint hatvan évig adós volt a vajdasági magyar könyvkiadás. A szöveg eredetijét ugyanis folytatásos regényként hetvenkilenc részben közölte a Magyar Szó 1954. szeptember 26-a és december 15-e között, Hangya András negyvenhat szövegrajzának kíséretében. A szerkesztői beharangozó szerint a napilap "a vajdasági életből vett mai életünket ábrázoló, érdekfeszítő és fordulatos regény" közzétevését kezdi meg, abbéli meggyőződésében, hogy "az ismert vajdasági írónak a Magyar Szó számára írt regénye kiváltja olvasóink érdeklődését és megelégedettségét". A cselekmény inkubátora az elszigetelt pusztai közeg, ezért az utókor számára talán izgalmasabb a regényt szociografikus jegyei miatt olvasni, mintsem a szereplők közötti, csináltnak tűnő ellentétek mentén értelmezni. A Radomir Konstantinović-féle vidékiség szinte adja magát ennek a szövegnek az elemzésekor: a közösségi akarat mintájára stilizált, általánosságban megbújó, tradíciókban vakon hívő emberek ugyanis kiskorúsítva vannak. Olyannyira óvják magukat a személyes kezdeményezésektől és az azzal járó felelősségtől, hogy szükségszerűen infantilizálódnak: "Kínlódással, gonddal, küszködéssel teli világ, de ők azért megszokottan élnek benne. Hiszen ha lett volna erejük, akkor régen se maradtak volna itt a pusztán. Elmentek volna faluba vagy városba, más munkát, más szolgálatot vállaltak volna, ahol talán több volt a kockázat, de a kilátás is nagyobb volt a boldoguláshoz. Ezek itt csak tengődnek keservesen, de azért biztonságban érezték magukat. Most megszűnt a biztonságérzetük. Megrémültek a változástól, nem hittek benne, hogy az ő javukat szolgálja majd. Bizony, a szegény emberben ott él a gyanakvás holta napjáig."
