Farkas Ottó azon szerzők közé tartozik, aki könyveinek történeteit nem íróasztal mögött találja ki, hanem mikrofonnal járja a vidéket és keresi a mesélőket, mai szóhasználattal élve adatközlőket. A könyvben zömében az 1947 és 1949 között Csehországba deportált felvidéki magyarok mesélik el sorsukat. Tán már közhelynek számít, de ebben a kiadványban is bizonyítást nyer, hogy az életnél nincs leleményesebb tréfamester, se nagyobb drámaíró.
A könyvhöz, mely a 70 évvel ezelőtt megélt „hontalanság éveinek” a borzalmait veszi górcső alá, Popély Árpád történész, a Selye János Egyetem docense írta az előszót. 1945-1948 között három millió német és több százezer magyar vált a cseh-szlovák nemzetállami törekvéseknek az áldozatává. Csehszlovák-magyar lakosságcsere, deportáció, reszlovakizáció. Ismert fogalmak különösen Dobfeneken, ahol a lakosság közel kétharmadát hurcolták el 1947 januárjában a cseh országrészekbe. A sokáig hallgatásba menekült meghurcoltak megszólalnak, s visszaemlékezéseik kiadványokban is napvilágot láthatnak.
