Berta Eleonóra kötete a Lélekrajz felkeltette az érdeklődésemet. Egy nagyon szomorú és félelmetes időszakban íródott. Covid-napló, sok érdekességgel és történettel. A kötet a szörnyű helyzetről ad számot, hangulata mégsem a reménytelenséget, hanem az élet szépségeit, gazdagságát, a világ változását mutatja be.
Érzelemgazdag, ugyanakkor realisztikus, tényszerű írás. Olyannyira olvasmányos, hogy szinte azonnal szeretnénk tudni mi történik holnap. Feszültségben tartja az olvasót egyrészt a járványhelyzet alakulása, másrészt a történetek folytatása miatt. A Covid-jelentés mellett több történetet ismerhetünk meg a családról, barátokról, különböző eseményekről.
Megismerünk egy talpraesett életerős asszonyt, aki bátran beszél az életéről, annak érdekes fordulatairól, vágyairól, érzelmeiről, a mindennapi élet jelentős és apró történéseiről. Nosztalgiával beszél gyermekkoráról, ugyanakkor nyitott a mai életre, elfogadja a mai kor érdekességeit, értékeit. Hisz magában és az emberekben, de látja a társadalom zavarait is, azt az embertelen kemény világot, ami a pénz uralmára épült. Az örökös megfelelési kényszerben, a pénz utáni hajszában kihalt a lélek, nincs tápláléka. A „megfelelési vakvágány” mókuskerekében zajlik az életünk. Feladatok, pénz, különórák, rohanás, felületesség, kérdések, amire nem várjuk meg a választ; tiprás, tolakodás előnyök keresése, pocséklás, büntető fékezés, kapcsolati tőke építés stb. És a járvány felmutatta a stop- táblát, ez így nem mehet tovább! Megállást parancsolj az emberiségre, ennek persze fájdalmas veszteségeivel szembe kell nézni.
De látni kell azt is, hogy ebben a kegyetlen időben, a vírustól való félelemben, a karanténban sok jó dolog is történt. Felfedeztük a családunkat, az otthonunkat, rácsodálkozunk a gyermekek kreativitására, az ünnepek jelentőségére, alkotó munkát tudunk végezni, gondolkozni a világ dolgairól elmélyülni gondolatainkban, hitünkben, vallásunkban, átgondolni életünket, megkülönböztetni a fontos dolgokat és a kevésbé fontosakat, átgondolni az értékeinket. Mint ahogy Berta Eleonóra teszi ezt Lélekrajz c. kötetében. Dr. Várhelyi Krisztina