Idestova négyszáz esztendeje, hogy a török hódoltság idején Erdélyben megjelent a keleti arab ital: a török kávé, azaz a „fekete leves”. A hódoltság alatti Budán már voltak török kávéházak. Buda és Pest 1686-ban történt visszafoglalása után a két városban megjelentek az első polgári kávéfőzők, akik az üszkeiből felépülő testvérvárosok dolgozó polgárai és az ízig-vérig magyar kávésmesterségünk megteremtői lettek. Míg legtöbb mesterségünket a Nyugatról bevándorló kézművesek telepítették hozzánk, addig a kávésmesterség Keletről érkezett hazánkba és Pest-Budáról jutott el Bécsbe.

Bécs első kávékereskedői és kávéfőzői magyarországi magyarok, hódoltsági törökök, rácok, örmények és görögök voltak. A pest-budai, majd budapesti Kávéház jó híre-neve nem mai keletű: a Magyarországon járt régi utasok már másfél évszázaddal ezelőtt szertevitték kávéházaink hírét-nevét és hirdették azt világszerte. Pesti-budai és óbudai kávéházaink mintegy négyszáz éve hordozói a három kisvárosból nagyvárossá, fővárossá, majd világvárossá: Budapestté lett egykori három város életformájának. Városunk politikai, társadalmi, tudományos, irodalmi, művészeti és kereskedelmi élete harmadfélszáz év óta elválaszthatatlan kávéházaink életétől.

A pest-budai kávésság és a kávéházak története nemcsak egy mesterség múltjának története, hanem a főváros politikai, művelődésben, erkölcstörténeti és szokástörténeti fejlődéséé is. Kávésiparunk és kávéházaink történetén át Budapest várostörténetére nyerünk kipillantást. Az egykori három kisváros patriarchális régi kis kávéházaiból fejlődtek ki a világvárosi Budapest díszét jelentő ragyogó nagykávéházak, de közben a régi, egyszerű, kispolgári kávémesterekből súlyos gondokkal küzdő kávéház tulajdonosok lettek 1935-re...