Pósa Zoltán az Önreflexiók (1948 – 1973) vaskori tekercsek a remény országában című regényében a lélektani realista próza eszközeivel tárja föl Magyarország újkori történelmének legsötétebb szakaszait a tőle megszokott sodró, költői lendülettel. E kötet az Önreflexiók… tetralógia első könyve. A ciklus a keresztyén nemzeti érzelmű író lélegzetelállítóan izgalmas önéletrajza, ki az emberhez méltó világért küzd oly korban, mely az értelmes élet esélyeitől akarta megfosztani őt és honfitársait. Írónk először a kis gyermek látószögéből meséli el a magyar holocaust, a rákosi korszak iszonyatát, az 1956-os forradalom és szabadságharc hétköznapjait, majd a debreceni egyetemista és pályakezdő író felnőtt kamerával vetíti elénk a kádári terror aljas csapdákkal kiprémzett időszakát. Végül megeleveníti a kálváriát, amelyet felesége, múzsája, Barna Márta hosszú, súlyos betegsége, majd halála ró reá, a címhez híven mindvégig reflektálva napjaink történelmére is. A regény egyenes vonalvezetésű cselekményét keretbe foglalja egy érzékletes és élvezetes, 2021-ben játszódó debreceni jelenetsor, amelyben az örökkévaló nagy szerelem idilli hétköznapjai is elénk tárulnak. A történet vezérfonala az író életének nagy tragédiája, de a jövőben talán vigaszt hoz számára a keresztény ember Istenhite, az örök élet és a feleséggel történő boldog találkozás bizonyossága.
