A Budai históriák tizenharmadik kötete egy titokzatos csoda megfejtési kísérletével invitálja az olvasót a humorral és drámával teli élettörténetek világába, amelyek színtere az otthon.
A lakók életmódján keresztül pillanthatunk bele a modernizmus szellemiségének kibontakozásába, amely új fejezetet jelentett az építészettörténetben: tiszta, világos tereket létrehozva.
Az ember azonban együtt él emlékeivel, ezért ezekben a terekben is megtalálhattuk a történelmi korok berendezési tárgyait, családi emlékeket is magukban hordozva.
E könyv hiánypótló szerepet tölt be az építészettörténetben is, hiszen a keveset kutatott Melczer Károly és Ziegler Géza életéről számos újdonságot megtudhatunk, ezen kívül különféle sorsok Argentínától Párizsig terjedő részleteibe pillanthatunk bele. Példát nyújt a színésztársadalom összetartásáról – még ha csak egy rövid szereposztás erejéig is a Páger-ház építéstörténetének egyik felvonásában –, ugyanakkor a kor mára furcsa elvárásaira is rámutat: miért szabadkozik az ismert színésznő, ha rajtakapják, hogy a konyhából jön elő.
Annak ellenére, hogy bizonyos történetek majd száz esztendővel ezelőtt születtek, napjainkban is aktuális élethelyzetekkel találkozhatunk, legyen szó egy családi ház megépülésének hosszadalmas és fáradságos munkájáról, vagy a járványok és betegségek okozta veszteségek fájdalmáról. Pontosan ezért érdemes Verrasztó Gábor sorozatát figyelemmel kísérni, mert az ismert és ismeretlen lakók történelmi lenyomatait életük legszemélyesebb színterén mutatja be: saját otthonukban. Baldavári Eszter