A Valaki hozzon egy kávét olyan könyv, amit nem lehet gyorsan elolvasni. Csak lassan, meg-megállva, elandalodva, ahogyan száz évvel ezelőtt az urak a kávéházakban, vagy még inkább a hölgyek a korzón sétálás közben, egy padra leülve. El kell mélázni, gondolkodni egy-egy rövid történeten, melyek olyanok, mintha maguk is megannyi külön könyv lennének. Mert a tárcaszerű írások nem csak mély, emberi sorsokat tárnak elénk, hanem megrázó, soha el nem felejthető mondatokat égetnek a lelkünkbe. Ilyeneket, amiket csak a Trianon után elszakadt országrészben élők mondhatnak, hogy például Miért nem ott élünk, ahol a mi betűink vannak? Vagy, hogy Csillag, olyan név nincs! Pedig igenis van. Ott ragyog minden apró elbeszélésében a szerzőnek: Abafáy-Deák Csillagnak! (Gáspár Ferenc)
