Örökhagyó Reök Iván királyi főmérnök, országgyűlési képviselő és felvilágosult szellemű nagybirtokos, a gyönyörű, szecessziós Reök-palota építtetője Szegeden. Városa iránti mély elköteleződése és büszke hazafisága ellenére időskorában mégis kénytelen szerb gazdálkodóvá válni trianoni döntéssel elcsatolt birtokán, Horgoson. Alakja igazán regénybe illő. Mégsem ő, hanem az érzelmes, okos, de naiv fia, Andor lett Lévai Katalin regényének igazi hőse. Testvérei közül egyedüliként ő akart mindent: hitet, álmot, alkotást, szerelmet. A mesebeli legkisebb fiú vállalta az apai örökséget a kizökkent időben, ám ezért óriási árat kellett fizetnie.
Az írónő különös érzékenységgel eleveníti meg Munkácsy Mihály leszármazottainak mozgalmas életét, a szegedi Reök-palota egykori lakóinak nem mindennapi sorsát. Szinte belebújik hősei bőrébe. Nem csoda, hogy Andort a könyv első lapjától szinte saját rokonunknak érezzük. A szerző Reök Györggyel és Regős Istvánnal, a Reök család ma élő utódaival együtt kutatta a Reök család múltját és történetét, amely mélyen összefonódik Szeged és Horgos történelmével és a világhírű festő, Munkácsy életével.

„Te szülted Andort újra, ő immár a te gyermeked is lett. És képzeld, számomra is te hoztad életközelbe. […] A valóságban nem volt mód őt eltemetni, de kis híján eltemette őt az emlékezet. Most a könyved által egyszerre történik meg az őt megillető, méltó életre keltése és tisztességgel való újratemetése, pontosabban a valódi temetése. Ismeretlen sírjánál most ott fogunk állni mindannyian, akik olvassák a történetét, és mélyen megrendülünk azon, hogy ennek a nagyszerű embernek így kellett meghalnia, ilyen igazságtalan és kegyetlen volt vele az élet.” – Reök György

„Így hallottuk a mesét, és e szerint élünk: a mesebeli fiú kiáll minden próbát, és végül legyőzi a borzalmas sárkányt. Ezért nem tudjuk elfogadni, hogy Andort legyőzték, és a történetnek itt vége van.” – Regős István