Ahogy azt eddig megjelent öt verseskötetében is tette, Falusi Márton az esszéiben is járja az országot és Európát: térben és időben. Közben portrét készít például Csoóri Sándorról, Székely Jánosról és Ágh Istvánról; keretbe foglalja a Hegyvidéket, Rómát és Bécset; részt vesz a könyvhéten, tudományos tanácskozásokon és sörözéseken, vagyis az irodalmi életben. Megfontol nézőpontokat, elemez értelmezési irányokat, és reflektál a kortárs történésekre, viszonyokra. A Kultúra arisztokrácia nélkül? című tanulmány- és esszékötetében Falusi ezúttal kultúra, filozófia és irodalom kapcsolódási pontjait vagy egyes trendek alapján (a látványosság iránti igény, a közéleti költészet, a magaskultúra értékőrző kapacitásának szűkülése), vagy pedig a hagyományműködés révén (az Arany János-i életmű sokoldalúságának érvényesülési módjai ma, haza és haladás kapcsolatának alakulása a honi intézményrendszerben, a szerelmi költészet lehetőségei) tárja fel a kortárs irodalom jelenkori rendeződéseire fogékony, ámde nem feltétlenül szakmabéli olvasók számára is.
 
Falusi Márton (1983, Budapest) József Attila-díjas költő, esszéista, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Hitel folyóirat szépirodalmi szerkesztője és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója.
Eddig megjelent értekező prózai művei:
Virágvasárnapi zsákbanfutás (esszék, tanulmányok, kritikák, Hitel Könyvműhely, 2012)
Műtücsök opál mezőkön (esszék, tanulmányok, Nap Kiadó, 2016)
Jog és irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben (monográfia, MMA MMKI, 2018)
 

„A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.”