Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt évezredben született, és ne ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit, melyeket a legendás Napsugár nevű folyóiratnak írt az 1950-es, '60-as években. Kultikus művek ezek a javából, a számos kiadást – és kalózkiadást – generációk olvasták ronggyá. Nem csoda, hiszen kevés szeretni valóbb meseverselmény született irodalmunkban. Jópofa szereplői, fülbemászóan gyönyörű sorai és mindenekfölött végtelen szellemessége egy életre magával ragadja olvasóját. Hogy a harmadik évezred magyar gyermekei is csodálhassák Irgum Burgum Benedek, Tóbiás és Kelemen, Veszedelmes Jeromos, Rongy Elek és Pinduri történetét, egybegyűjtöttük mind az öt mesét: ez az egyetlen teljes kiadás. Csillag István pedig vette magának a bátorságot, hogy újraillusztrálja, egy olyan előd után, mint Deák Ferenc. És olyannyira sikerült neki, hogy nemcsak a legteljesebb, hanem a legszebb kiadást is tartja kezében az olvasó.
 
Ott, ahol az égbe nyúló gránitszikla meredek, élt egy medve, úgy hívták, hogy Irgum-Burgum Benedek. Művelt mackó, tudta róla rég az egész falu már: járt neki egy képes újság, úgy hívták, hogy Napsugár.
Legutóbb is azt olvasta, hát egyszer csak, gyerekek, kukra ugrott, mint egy szöcske, Irgum-Burgum Benedek. Öblös torkán kiszaladt egy rettenetes ordítás: – Megszökött a Napsugárból Kelemen és Tóbiás!
Mióta a világ világ, ilyen csuda nem esett: perdült-fordult, felkapott egy magyaros kis bekecset, hóba-fagyba' Baranyai Baltazárhoz baktatott, Baltazárék barlangjánál megverte az ablakot:
– Gyere, komám, segíts nekem, két kis kakast keresek! Kinyíltak az ablaktáblák, zúzmarásak, deresek: – Megyek-megyek! – bólogatta Baranyai Baltazár. Nem telt el egy szempillantás, reggelijét falta már, s mire kettő eltelt volna, háza elé penderült, irdatlan nagy bocskorában szárközépig elmerült.
Ketten mentek Bús-Bozontos Barabáshoz sebesen: – Gyere gyorsan, lássuk, hol van Tóbiás és Kelemen! Kidörmögött ablakából Bús-Bozontos Barabás: – Várjatok, mert reggelizem, van még három harapás. Báránybőrből tett fejére kucsmaforma tökfedőt, bekapta a reggelijét, s kinn termett a ház előtt: oszt amerre sűrű volt a behavazott rengeteg, ment Barabás, Baltazár meg Irgum-Burgum Benedek.
Bandukoltak, barangoltak, összejártak hét határt, de bizony a három medve fia kakast sem talált. Föltűnt egyszer még egy határ, immáron a nyolcadik: kerek erdő közepében a vén erdész ott lakik. Meglátta a három mackót, puskát kapott hamarost... Nosza, mackók, hogyha tudtok, kotródjatok haza most!
Mentek is, mert jobb a futás, mint a fűbe harapás, hason csúszva jutott haza Bús-Bozontos Barabás. Ne is mondjam, hogy ért haza Baranyai Baltazár, hej, kilógott úgy a nyelve, hogy a földet nyalta már. Benedek is hazanyargalt, mire koromsötét lett, hazavitt a bundájában húsz vagy harminc sörétet. Otthon aztán fogta magát, ünneplőbe öltözött, s Tóbiásék helyébe a Napsugárba költözött.
(Napsugár, 1958. január)
Veress Zoltán (1936, Kolozsvár – 2013, Stockholm) – költő, író. Ónodi Sándor és Csordás Elemér néven is alkotott.