Petőfi csaknem nyolcvan versét válogattuk ki fiatal és örökfiatal olvasóinknak.
Kicsit leléptetjük az iskolai piedesztálról a költőt: megmutatjuk a nagyon is emberi, ifjonti vonásait. Hiszen mennyire nagyszerű, ahogyan Petőfi kamaszos-ifjonti hévvel és lázadással végigrohant az egész életén - miközben zseniális életművet teremtett! Mennyire kortársa lehetne mindannyiunknak, abban is, amiről és ahogyan ír!
Van a kötetben pár meglepetés, az biztos!
Lackfi János írt minden vershez laza, gondolkodtató, életteli kommenteket. Az ő előadásában Petőfi-versek is hallgathatók a kötetbeli QR-kódokat beolvasva.

Huszonhat évet (de rövid élet), ennyit élt csak Petőfi,
megölték, de nem lehet a szabadságot ledöfni,
szabadság, szerelem, e kettő kell nekem,
az ihletet, kedvesem, a kertekben kergetem,
forradalom idején odatette simán a Talpra, magyart,
máskor meg a tyúkot, amit a lakásban anyuka tart,
megírta, hogy figyelj, haver, ha férfi vagy, légy férfi,
s hogy itt van az ősz, itt van újra - érti, aki érti,
meg fürdik a holdvilág az éj tengerében,
meg borozgatánk apámmal, ivott az öreg szépen,
meg nézd meg, elhull a virág, eliramlik az élet,
meg hogy hazafelé töri fejét, mit mondjon mutterének.
Volt színész és volt katona,
bár nem volt a fején korona,
csak ha királyt játszott a színpadon dalolva,
de az igazi királyokat fellógatta volna.
Megírta Arany Jánosnak, a költő rettentő hálás,
mert marha jól fizet a vers, mint a kukoricakapálás.
A szerkesztőjével párbajozni akart,
mert az becsapta, s akkor döntsön a kard.
Indult a választáson, de keményen megbukott szegényke,
viszont a haza kíváncsi arra, hogy szól a költeménye.
Verseit rögtön énekelni kezdte az utca népe,
minden kocsma falára kikerült Petőfi Sándor képe.
Nincs az országban olyan falu, hol ne lenne Petőfi utca,
óvatosan nyisd a kötetét, robbanékony a cucca.

Lackfi János