Alice Miller (1923–2010) olyan könyvekkel vált világhírű íróvá, mint A tehetséges gyermek drámája vagy A test kiáltása. Milliók számára jelentett meghatározó élményt azzal kapcsolatos felismerése, hogy az elfojtott gyermekkori traumák, a gyermekkorban elszenvedett szülői bántások hosszú távú hatást gyakorolnak felnőttkorban is. Mindeközben rejtve maradt, hogy a nagy hatású szerző kudarcot vallott a saját gyerekeivel.

Ebben a könyvben Alice Miller fia, Martin Miller (1950–) szólal meg, aki maga is pszichoterapeuta és coach. Először meséli el édesanyja tragikus élettörténetét, aki túlélte Lengyelországban a holokausztot, majd férjhez ment és Svájcban kezdett új életet, de abban a fiának sem gyermekként, sem felnőttként nem jutott igazán hely. A könyvből feltárul Martin gyermekkora, és az olvasó joggal érezheti úgy, hogy amit ő átélt, az meglepően hasonlított arra, amit édesanyja, Alice elítél a könyveiben.

Martin Miller saját és családja történetén keresztül szemlélteti azt, hogy mit tesz egy pusztító kor az emberekkel. Leírja, milyen romboló erők jöhetnek létre a túlélőkben, ha traumájuk feldolgozatlan marad, hogyan elevenedhet meg a pusztító dinamika a későbbi életúton és adódhat át a leszármazottaknak, megterhelve az ő életüket is. A feldolgozáshoz és a feloldáshoz hosszú, küzdelmes út vezet – a szerző szakemberként és magánemberként egyaránt átadja erről a tapasztalatait.