„A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca. Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a számat eltátottam.” Szerzőről: Carolina Schutti Innsbruckban született 1976-ban. Germanisztikát és angol–amerikai filológiát tanult az egyetemen, képzett koncertgitáros és énekes. Elias Canettiről írta a doktori disszertációját, néhány évig tanított, nyelvi lektor volt a firenzei egyetemen, esszéket, irodalomkritikákat közölt irodalmi folyóiratokban, a „Társadalom és emlékezet” témáját kutatta. Költészeti és kortárs irodalmi szemináriumokat és előadásokat tart, irodalmi eseményeket és interdiszciplináris projekteket szervez. 2010-ben jelent meg első könyve Akit visznek, annak nem kell cipő címen. Az Európai Irodalmi Díját elnyerő második kötete, a Mezítláb a selymes fűben után jelent meg A baglyok hangtalanul repülnek című kisregénye, 2018 februárjában pedig Idegláz című verseskötete. Hangjátékokat is ír, EU irodalmi díjas könyvéből albán, bolgár, horvát, francia, macedón, lett és szerb fordítás is készül.
