Fráter Zoltán legújabb, Alvajáró emberek című tanulmánykötetében alapvetően a Nyugat első nemzedékének szerzőivel foglalkozik. Nem csupán műveik, alkotói korszakaik elemzésével-értelmezésével, hanem egyszersmind a korszakra jellemző történelmi-irodalomtörténeti aspektusok, társadalmi és kulturális kérdések vagy akár filológiai megfontolások alapos vizsgálatával.

Művében Jókaitól mint szimbolikus apafigurától kiindulva követhetjük végig a Nyugat számos fontos szerzőjéről szóló aprólékos, avagy nagyobb ívű, tudományos igényességű, de az érdeklődő olvasó számára is vonzó módon informatív, könnyedebb hangvételű írásokat. Olvashatunk Móricz pályakezdésének körülményeiről és kötetszerkesztési elgondolásairól, az első világháború megítélésének alakulásáról jelentős novellistáink életművében, Ady utolsó éveinek körülményeiről, Babits "háborús verseiről", Krúdy Gyula "monarchikus" mentalitásáról és írástechnikájáról, a műveiben feldolgozott, sokféle műveltséganyag eredetéről, továbbá egyik, ez idáig relatíve kevés figyelmet kapott kisregényének új megközelítéséről éppúgy, ahogy Kosztolányi (és nemzedéktársai) Trianon-traumájáról, művei kiadástörténetéről és filológiai pontatlanságairól, valamint a szimbolikus apa-fiú viszonyhoz hasonlóan az Aranysárkányban érzékenyen, behatóan vizsgált tanár-diák kapcsolatról.