"A hadvezetőség megállapította, hogy a szökések száma az idegenlégióban negyven százalékkal emelkedett az utolsó hónapban. Az okkal tisztában voltak. A caid ügynökei francia nyelven írt röpiratokat terjesztettek. A röpiratok tudtára adják a gyarmati katonáknak, hogy azokat, akik Lebel puskájukat bármelyik lázadó törzsnél, de különösen a Tafilalet-oázisban beszolgáltatják, semmiféle bántódás nem éri… Tirone éppen egy ilyen levelet olvasott. … A fiatal Berg ült melléje. – Beteg vagy? – A fejem nagyon nyilall – mondta Berg. – Nem bírod soká ezt a klímát. – Én is azt hiszem. – Később azután nem fog fájni a fejed, csak tompa leszel és kábult. Ilyenkor jön a cafard. – Az mi? – Afrikai téboly. a meleg, az egyhangúság, az örökös sárga és fehér színek tompa hülyeséget okoznak. az ember néhány hétig gondolat és szó nélkül jár. iszik, de nem rúg be. néha halkan dúdol magában, vagy hirtelen mosolyogni kezd. Azután elhatározza, hogy ír a köztársasági elnöknek, vagy rájön arra, hogy neki a felkelők élére kellene állnia. Végül azon veszi észre magát, hogy nem bírja ki az őrmester szemöldökét, amint folyton rángatózik, és hogy ez megszűnjön, nagyot csap a puskatussal az egyik szemöldökre... – Tényleg kibírhatatlan... folyton rángatózik a szemöldöke... – A cafard nagy veszély. a legtöbb légionista átment már rajta. Az a kutyaság, hogy ha valaki gyilkol, akkor a cafard enyhítő körülmény, de azért felkötik a gyilkost. Nem volna kedved eljönni innen? – Eljönni?... Hová?... – A Tafilaletbe. Közel vagyunk hozzá. Már a negyedik pohár rumot itta. Berg is ivott egy keveset. A hőség még jobban kínozta, de felélénkült kissé az alkoholtól. Végighallgatta Tirone-t. – Nem tudom – mondta Berg. – Holnapig gondolkozom. Az óra zörrent egyet és elnémult. Negyed hat volt. a legyek ellepték a rumos pohár szélét. Mellettük pergett a kocka."