"Az estében, jóval előttünk egy hitvány kis gőzös látszott a tatjával feléjük, amilyet a part menti forgalomból is rövidesen kivonnak előreláthatólag. Horpadt bordázata rázkódott, mintha a gép lenne nagyon ócska, vagy a hajótest igen rozoga. Ezzel akarnak expedícióra vállalkozni? Hiszen egy nagyobb hullám mindenestől a víz alá nyomja. – Pompás hajó – harsogta Wagner úr. – Ki mondaná erről, hogy negyvenkét éve szeli az óceánt? Ezt senki sem mondta volna erről a hajóról, amely futó megítélés szerint is évtizedekkel öregebbnek látszott. – Micsoda marha lehet – szólt Fülig Jimmy –, aki arra vállalkozik, hogy expedíciózzon ezzel. – Egész jó matróz az ipse – dünnyögte Wagner úr, és megfogózkodott egy pillanatra Watson aranygombos uniformisába, de a gyenge kabát nagy része a kezében maradt, lehasítva. Mr. Theo ismét megóvta a veréstől. – A Wagner Corporation hajóját jó matróz vezeti... ügyes matróz... fürge fiú... – Hogy hívják? – Úgy hívják, hogy Piszkos Fred... – A Pi... Piszkos... Fred? – szólt döbbenten Fülig Jimmy. – De mennyire!... Ma érkezik San Franciscóból gyorshajón, hogy átvegye a parancsnoklást... – Miféle gyorshajó érkezik ma San Franciscóból? – A maguké... – szólt Wagner úr. – Halló... Nem is tudtam, hogy ikertestvéreid vannak!... Szervusz, öreg matróz! Látja, ezek itt teljesen egyformák mind az öten. Hátranéztek. ...És ott állt mellettük a Kapitány! Piszkos Fred teljes életlomposságában, de Wagner úr, a szeme előtt képződő, kellemes, vöröses nedű fénytörése következtében öt példányban látta a Kapitányt. Mintha egy teljes rablóbanda jelent volna meg."