A Párizsban élő Karátson Endre egy elhallgatás gyanús csöndjét töri meg új novelláskötetében. Játékosságból? Kihívásból? Kíváncsiságból? Hogy is van az, hogy míg az európai közéletben egyre inkább a leghangosabb szó a döntő, az irodalomban, ahol a legerősebb szó mindig azé, aki ír, az író e kiváltsággal ugyan kényére-kedvére élhet, de önkényével hencegnie egyáltalán nem ildomos? Ha éppen elbeszélő, hallgatólagosan szabja meg a történet menetét.
