"Ha azt hallanánk, hogy még napjainkban is létezik a régi egyiptomiaknak olyan Műve, egy azon könyveik közül, melyek megmenekedtek a nagyszerű Könyvtáraikat felfaló lángokból, mely a legtisztább tanaikat tartalmazza érdekes témákról, minden bizonnyal mindenki igyekezne megismerni ezt az értékes és különleges Könyvet. Ha hozzátennénk, hogy ez a Könyv Európa nagy részében elterjedt, hogy évszázadok óta sokan forgatják, a meglepetés csak nőne; de valószínűleg akkor lenne teljes, ha azt bizonygatnánk, hogy soha nem sejtették, hogy a Könyv egyiptomi; hogy birtokolják, de mintha nem is lenne; hogy soha senki nem igyekezte megfejteni egyetlen lapját sem: hogy egy kiváló tudás gyümölcsére úgy tekintenek, mint egy halom különös figurára, mely önmagában nem jelent semmit? Vajon nem azt hinnék, hogy csak szórakozunk, játszunk a hallgatóság hiszékenységével? Pedig a tény igaz: ez az egyiptomi Könyv, amely egyedül megmaradt a nagyszerű Könyvtáraikból, még ma is létezik: sőt annyira közkézen forgó, hogy egyetlen tudós sem méltatta arra, hogy foglalkozzon vele, mielőttünk senki sem gyanította a különleges eredetét. Ez a könyv A TAROT-KÁRTYAJÁTÉK..." De van egy másik hipotézis is, mely felkelti a képzeletet, és melyet nem hangoztatnak anélkül, hogy rögtön túlzásokba és merengésekbe ne bocsátkoznának. Egy Alliette nevű parókakészítő, aki Etteilla néven a kártyajóslás nagymesterévé vált, a Tarot-t a világ legrégebbi könyvének tartotta, Hermész-Thot művének. Nem elégedett meg ennyivel és jogosultnak érezte magát arra, hogy átvizsgáljon egy ilyen jelentőségű művet.