Éji nap és Nappali hold: Csoóri Sándor kiadatlan naplói 1955-2011 két kötetben. Igazságra, őszinte szóra kiéhezett szellemi lényeknek olyan mondatokra, leírásokra van szükségük, amelyek épp azt mondják el hitelesen a megélt valóságról, amit csak egy kivételes és önmagával is kíméletlen szem láthatott. Ezek a naplójegyzetek valóban ilyenek. Az egészhez képest kisebb terjedelmű Nappali hold kivételével minden sor először kerül az olvasó elé. S ha a Nappali hold annak idején, a '90-es évek elején - ma már nyugodtan mondhatjuk - a világirodalom, de egészen biztosan a magyar közélet legnagyobb és még mindig lecsapolatlan erkölcsi mocsaras "fantomháború"-ját idézte elő, ez a kétkötetes előzmény és folytatás sem tagadja meg a szerző valóságrögzítő szándékának bátorságát: ha valaki lőni akar, hát lőjön! Csak legalább az indulatának legyen igaza! Csoóri Sándor nem félelemből nem jelentette meg életében ezeket a naplójegyzeteket. Emlékeztetők és előkészületek voltak a számára. Némelyikből később tanulmányok, esszék születtek. A többi feldolgozásához pedig erő kellett volna az utolsó évtizedben. Még a magánélet is itt van - eddig nem ismert belső vívódásokkal és örömökkel. Izgalmasnak ma azt a könyvet minősítik, amelyik gazdag a hajszákban, a gyilkos fordulatokban. Ha jól meggondoljuk, ebben a két kötetben is van épp elég hajszoltság és fenyegetettség. Mégsem személyes napló ez. Sokkal inkább korleírás. Annak lehet most és lesz majd később is izgalmas, akit a kor érdekel. Egy nép, egy nemzet kora a huszadik-huszonegyedik század olykor kataklizmatikus évtizedeiben. A már odaátról kitekintő Csoóri Sándor áll előttünk a maga igazságával és őszinteségével.