Ez a rendkívüli dokumentum, melyet a boszorkányságról össze-állított legfontosabb kézikönyvek között tartanak számon, feltűnő betekintést nyújt a tizenhetedik század elejének emberi tudatába és a társadalom azon törekvéseibe, hogy megbirkózzon a varázslásban megnyilvánuló gonoszságokkal. Francesco Maria Guazzo gyűjteménye, a Compendium átfogóan és behatóan írja le a boszorkányság teljes gyakorlatát és azok hivatását. A kommentárok először 1608-ban jelentek meg. A korabeli beszámolók megjegyezték, hogy a boszorkányság és a varázslás „minden irányba elterjedt”, egyetlen országot, várost, falut vagy kerületet, a társadalom egyetlen osztályát sem hagyva szabadon a gyakorlattól. Ez egy jeles író és tudós átfogó munkája, mely az ördögöt az emberek testének és lelkének elpusztítására törekvő gonosz erőként fogta fel, kísérlet volt arra, hogy segítsen az embernek jámboran és áhítatosan élni, így védve őt az ilyen csábításoktól és manipulációktól. A Compendium Maleficarum magába foglalja a boszorkányok ördöggel való kapcsolatát, a boszorkányok hatalmának, mérgének és bűncselekményeinek részletes leírását. Az alvást kiváltó varázslatok és eltávolításuk módszereit, a démonok és kísértetek jelenéseit, a démonok által okozott betegségeket és más témákat. Ez a mű egy enciklopédikus beszámoló, melynek értéke felbecsülhetetlen a történészek és az okkult tudomány hallgatói, valamint mindazok számára, akiket a nekromantikus tudomány, a szombatok, a varázslatok és a démonokkal folytatott kapcsolat érdekel.