Az ember a legtökéletesebb eszköz a tudat kifejezésére, mivel képes az önmegvalósításra és az Igazság felismerésére az érzékszervekkel felfogható jelenségeken túl is. A hétköznapi észlelés, az értelem és a logika nem elégséges eszközök, hogy mélységében megismerhessük a világot, annak forrását s e kettő valódi kapcsolatát. Az emlékezet, a képzelet és az intuíció segítségével megérthetjük és befogadhatjuk a természeti törvényeket, és belső fejlődésre használhatjuk e titokzatosnak látszó erőket. Mivel a tudat az élethez hasonlóan osztatlan és egységes, éppen ez az oka, hogy az értelem felosztó, mennyiségközpontú módszere nem elégséges ezek vizsgálatához. Az intuíció által feltárt valóságot nehéz mentálisan lekövetni, azonban a valóság szeretete, a megértés és átélés szándéka lehetővé teszi, hogy összekapcsolódjunk egy elmén túli észleléssel. Ennek valóságértéke és harmóniája folyamatosan megérint és hat ránk, mivel ez a középponti tudatosságnak az anyagon átszűrődő igazsága. Az intuíció révén objektíven tájékozódhatunk a valóságról, s beléphetünk az élet belső lényegébe. Bergson nézeteit és a védikus filozófiai hagyatékot alapul véve egy átfogó gondolatrendszert, a gyakorlatba átültethető és megtapasztalható tudást találunk, mely az élet egészét felöleli, s melynek révén mélyebben megérthetjük és szisztematikus átalakíthatjuk önmagunkat, hogy közelebb kerüljünk a teljességhez. Mind Bergson, mind az ősi hagyomány utat mutat és eszközöket ad, melyek elvezethetnek az igazsághoz, lehetőséget biztosítanak a megismerésre, továbbá inspirációt és magabiztosságot nyújtanak, hogy létezik közvetlen találkozás a valósággal – mindezt egymást kiegészítő és felerősítő módon teszik, hogy elősegítsék a teljeskörű tapasztalást.