Mikor Pepin bácsi meghallotta, hogy az emberiségnek legfeljebb ezer éve van hátra, feltámadt, hogy segítsen.
Azt, hogy az emberiségnek legfeljebb ezer éve van hátra, Stephen Hawking osztotta meg hallgatóságával nemrégiben. Stephen Hawking már alkatánál fogva is kevésbé harsány, mint Pepin bácsi, és témaválasztása is jelentősen eltér az övétől, Pepin bácsi mégis azonnal reagált a hallottakra, ami azért válik különösen izgalmassá egy ponton, mert Pepin bácsi már elég régen halott.
Hawking arról beszélt hallgatóságának, hogy a hülyeség és a kapzsiság fenyegetik leginkább az emberiséget, s e két elidegeníthetetlen emberi tulajdonság előbb-utóbb atomháborúba, a globális felmelegedés végzetes mértékébe, avagy a megtervezett mutáns vírusok elszabadulásába fogja hajszolni a világunkat, úgyhogy egyetlen esélyünk maradt, nevezetesen találni egy másik bolygót, ahol elkezdhetjük elölről az egészet. Ami persze azért is veszélyes, mert egy ilyen sikeres megoldás esetén fennáll a lehetősége, hogy az emberiség nevű elszabadult mutáns vírus összevissza fog költözködni a világmindenségben, és elpusztít majd minden lakható bolygót anélkül, hogy végre maga pusztulna el
 
„És túl sok volt a borkereskedőkből is. Ami érthető, hiszen a bor az istenek itala, a Boristen ajándéka: elszédít, elkábít, szép álmokat ad és keserű ébredést: amilyen az élet.
A név sosem véletlen. Sem az ember, sem a nép neve. Minket sokan sokféleképpen neveztek: rasennának, türhénnek, etruszknak, tuszkánnak. Későbbi önmagunkat hungárusnak, magyarnak, vengernek. És azon belül palócnak, székelynek, csángónak, kunnak, jásznak. Mert mi meghatároztuk magunkat, és egyéniségek maradtunk, közösségben is.
Kései utódaink is viszik ezt a terhet, elmúlik fölöttük egy istenöltő, talán ők sikeresebbek lesznek, hiszen tőlünk tanultak. Majd ott, a hegyek gyűrűjében újra megteremtik azt, amit mi tettünk. Mi a tengerbe vesztünk bele, a népek tengerébe. A népek harcának zajló tengerébe. Egyszer majd nemzeti ima lesz ebből egy kis népnél, amely nem emlékszik rám, de véreim. Elporlottunk, mint a szikla. De a sziklából homok lesz, a homokból üveg lehet a tűzben, és ez időtálló. A homokból építeni lehet. A sziklára építeni.”