A magyar nyelvű könyvek piacán mostanáig nem létezett olyan kiadvány, amilyen A MAGYAR KÖNYVGYŰJTŐ KALAUZA megjelenésével megszületett. Pogány György összefüggően felépítve tárgyalja a „bibliofília" területével kapcsolatos ismereteket. Az elméleti és történeti részeket a gyakorlati ismeretanyag összegzése követi, a mű nagyobb egységei - A bibliofília fogalma, jelentése, gyűjtési területek; Könyvművészeti alapismeretek; A bibliofília hazai történetének vázlata; A magyarországi bibliofília intézményrendszerének vázlatos története; A gyakorlat – szakmailag megbízhatóan, mégis olvasmányos stílusban tárgyalják ezt a sokfelől megközelíthető és sokfelé szerteágazó humán tudományos diszciplínát. A mű elsősorban a magyar gyakorlat bemutatására vállalkozik, a téma egyetemes összefüggéseit csak annyiban érinti, amennyiben a hazai fejlődés megértéséhez azok elengedhetetlenül szükségesek. A kötet megírása során a szerző felhasználta egyes részkérdésekben végzett kézirattári és levéltári alapkutatásait (a XX. századi magyar bibliofília bizonyos jelenségei), a kiadvány nagyobbik része azonban a roppant kiterjedt mennyiségű szakirodalom szintetizáló jellegű feldolgozása. A bibliofília feltételezi a szükséges és állandó önképzést, a kalauz azokat az alapismereteket tartalmazza, amelyekre építve egy gyűjtő a speciális problémákat is tisztázhatja. Éppen ezért a szükséges lábjegyzetek, hivatkozások mellett a kötet végén részletes irodalomjegyzék nyújt további eligazodást a kérdéskörben. A szövegközti illusztrációk jól szolgálják az ismeretek elsajátítását. A kiadvány elsősorban a könyvbarátok növekvő számú táborát és a könyvkereskedőket (antikváriusokat) érdekelheti, de tematikájánál fogva felhasználható a könyvtáros képzésben és a könyves szakképzésben oktatási segédletként is.