Európa, Budapest, 1967
1102 oldal · keménytáblás · Fordította: Görög Lívia · Illusztrálta: Kondor Lajos

Luisa San Felicének tragikus véget jósolt Nanno, a boszorkány. De mint keveredhetik politikai bonyodalmakba ez a világtól elzárkózó szép fiatalasszony?
Dumas nem restellt utánajárni az 1798-99-es évek izgalmas nápolyi eseményeinek. 1860-ban, amikor Garibaldi győztesen vonul végig Szicílián és bevonul Nápolyba, a minden új iránt érdeklődő, a demokratikus és szabadságmozgalmakkal őszintén rokonszenvező Dumas azonnal Itáliába utazik; a szeptember már Nápolyban találja mint Garibaldi hívét s az Indipendente című nápolyi újság főszerkesztőjét.
Majdnem négy évet tölt Olaszországban, 1862-ben A Bourbonok Nápolyban címmel kiadja történelmi kutatásainak eredményét, majd – tudományos anyagát felhasználva – regényt kerekít a nápolyi Bourbon-ág zsarnoki uralmának és Luisa San Felice sorsának izgalmas történetéből.
Kilenc kötetre duzzad az eleinte folytatásokban megjelenő mű, az 1864-ben elkészült első rész Luisa San Felice, az 1865-ben kiadott második rész Emmy Lyonna címmel lát napvilágot. Valójában azonban szerves és egységes egészet alkot a kettő – hogy Dumas sem képzelhette másként, az abból is kitűnik, hogy például minduntalan hivatkozik Nanno jóslatára vagy a Torre hercegek életének szörnyű végperceire; „regényünk elején” – írja, és az Előszó-t emlegeti.
De maga a történet is erre az egységre vall: körkép a zsarnokság tombolásáról, bukásáról és restaurációjáról – mondhatja a történész. Egy ifjú szerelmespár egymásra találása, boldogsága és tragikus vége a forrongó Nápolyban, forradalom és ellenforradalom viharában – vélekedik az olvasó. Mindkettejüknek igaza van, de azért Dumas mégis inkább az olvasó, mint a történész kedvéért alkotott, nem hallgatva el ugyan semmit a történelmi eseményekből, de megszépítve, eszményítve kedves hősei alakját, hogy annál inkább a szívünkbe zárjuk az írói fantázia szülte rokonszenves lényüket, megsirassuk gyászos sorsukat, és elítéljük az emberi boldogságot fenyegető önkényuralmat.