Szépirodalmi, Budapest, 1972
644 oldal · puhatáblás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény elsősorban – a centralisták politikáját követve – a hazai feudalizmus és központja, a nemesi vármegye elavultságát, ellentmondásait, a haladásra gyakorolt visszahúzó hatását tárja fel. Réty alispánné, ügyvédje, Macskaházy segítségével ellopja Tengelyi Jónástól, a falu jegyzőjétől nemeslevelét, és néhány, az asszonynak anyagi okokból kellemetlen iratot. Így a jegyzőt félreállítják a megyei tisztújításon, nem tudja igazolni nemességét. Viola, a jobbágyból lett betyár, a Tengelyi családhoz fűződő mélységes hálából visszaszerzi a nemesi iratot, de közben önvédelemből megöli Macskaházyt. A gyilkosság gyanúja Tengelyire terelődik. Börtönbe zárják, és csak Viola utolsó vallomása után szabadul. Hátralevő éveit visszavonultan, megtörten éli le. Az alispánné öngyilkos lesz, nevelt fia, Réty Ákos elveszi a jegyző leányát. A nagybirtokos Réty család és az őt támogató hivatalnokrendszer, a haladó gondolkodású jegyző és a becsületes jobbágy, Viola összecsapását az író az egész feudális rendszer kritikusaként írja le, és bár a körmondatos, bonyolult előadásmód a mai olvasónak a regényt nem teszi olvasmányossá, a kiváló típusalkotás és a gondolati tartalom miatt a mű múlt századi regényirodalmunk egyik legnagyobb alkotása. A visszaélésekkel tarkított ""titkos"" választás, a komédiába illő ""nemesi szabadság"" leírásával Eötvös remekel. A nép mint főszereplő, eléggé extrém módon jelenik meg, főként mint a társadalom számkivetettjei: cigány, zsidó, üldözött betyár, lecsúszott nemes. Néhány költői szépségű képben azonban feltűnnek a besüppedt tetejű jobbágyházak, melyek felett diadalmasan trónol a kastély.A regény a reformkori világ múlhatatlan érvényű megörökítése, a magyar széppróza egyik alapműve.