A siketek a fonomimikai és a daktil ábécét használják. Magyarországon a fonomimikai változat az elterjedtebb, ezért ezt a változatot tanuljuk meg.

A jelnyelvi ábécé ismeretével rendelkező halló és siket ember között minden információ csere lehetséges, csak kissé lassú. A siketek és nagyothallók a jelnyelvi fogalmakkal, a jelnyelvi ábécével, mimikával és a cselekményre utaló más mozdulatokkal együtt kommunikálnak. Ezért fontos, hogy az ábécé elsajátítása után a kommunikációs jelnyelvet is tanuljuk meg. Vannak esetek azonban amikor csak az ábécével tudunk megfogalmazni dolgokat. (Pl.: név, cím, vagy egy fogalom vagy tárgy pontosítása stb.)

Az ábécé elsajátítása

A 4 db ábécé lapon - melyeken a latin betűk és a jelnyelvi megfelelőik vannak - alkalmasak a jelábécé megtanulására. Később ezekkel a lapokkal tudja ellenőrizni, hogy a nagy méretben, de latin betűk nélkül ábrázolt jelnyelvi betűket, helyesen ismerte e fel. Mind az ábécé, mind a jelnyelvi fogalom használatánál nagyon fontos, hogy szánk, arcunk mimikája részt vegyen a kifejezés pontos megértése érdekében. Minden esetben hang nélkül, jól artikulálva mondjuk ki a szót, a betűt vagy az egész mondatot. Egy történet elmesélésekor az egész testünk mozdulataival segítsük a pontos megértést. A siket emberek nagyon jól olvasnak szájról és nálunk, halló embereknél jobban értenek a mozdulatokból. Néhány példa: ha a nevetést jeleljük akkor arcunk ne legyen szomorú vagy kifejezéstelen, vagy ha a ,,csúnya” fogalmát jeleljük akkor az arcunkon is lássa a másik fél, hogy az a bizonyos dolog amire célzunk nekünk nem tetszik. Egy fintor segít.