John Locke (1632-1704) az empirizmus atyja és a politikai liberalizmus egyik első képviselője. A legbefolyásosabb filozófusok közül való, akit ugyanakkor időről időre elfelejtenek. Ennek a könyvnek nem titkolt célja az, hogy némi igazságot szolgáltasson az angol gondolkodónak. Locke a tapasztalatot és az érzékenységet tekintette érvényes tudásforrásnak, mérsékelt és kritikus volt, a racionalizmus túlkapásait erősen bírálta. Politikai látásmódját az a felismerés szervezte, hogy az állampolgári szabadságjogok garantálása, vagyis a kormányzattal szembeni lázadás lehetősége a közösségi stabilitás alapja. Ebből a diszkurzív megközelítésből származik az a meggyőződése, hogy az előítéletek egyetlen hatékony ellenszere a reflexiók kiegyensúlyozott vizsgálata. (Manuel Cruz, filozófus)
