"Kisgyerekkoromban, talán öt- vagy hatévesen is tudtam már, hogy amikor megnövök, író leszek. Tizenhét és huszonnégy éves korom közt megpróbáltam kiverni fejemből ezt a gondolatot, de tisztában voltam azzal, hogy csak tulajdon természetemen teszek erőszakot, és előbb-utóbb úgyis neki kell ülnöm a könyvírásnak. (...) Belefogva egy könyvbe nem azt mondom magamnak: most pedig egy újabb művet fogok létrehozi. Azért írok, mert előttem van valami hazugság, amit le akarok leplezni, valami tény, amire föl akarom hívni a figyelmet, és kezdetben csupán az izgat, hogy kellő nyilvánosságra találjak. Ámde képtelen volnék megírni egy könyvet vagy akár egy hosszabb folyóiratcikket is, ha mindez nem okozna egyúttal esztétikai élményt is. Ha valaki veszi a fáradságot, és megvizsgálja munkáimat, rájön, hogy bennük még a nyíltan vállalt propaganda is sok olyasmit tartalmaz, amit egy hivatásos politikus lényegtelennek gondolna. Nem tudok és nem is akarok megválni gyermekkoromban kialakult világszemléletemtől. Amíg elek, és egészséges vagyok, mindig is fontos lesz szamomra a jó prózastílus, szeretni fogom a föld felszínét, és elvezetem lelem a tárgyakban..."
