Reggel Csaba az asztalra borulva ébredt, és a szeme mindjárt a bábukra tévedt. Az ajtón beragyogó napsugár éppen megvilágította a világos királyt, s úgy tűnt, mintha ez erőt adna a többi bábunak is. Csaba felemelte a fejét és bámulta a tüneményt. Réka is odalépett mellé, s most már ketten figyelték a bábukat a sötét és világos négyzeteken. Egyszer csak Réka fölragadta a huszárt, tett vele három-négy lépést oda és vissza. - Ezt miért csináltad? - kérdezte Csaba megrökönyödve. - Itt van ezen a papíron ez a négy kazetta - mutatta a lány. - Milyen papír ez? - Nem a maga papírja, s tudománya? - Ez? Soha sem... - némult el Csaba. Csak nézte hosszan gondolkodva a rajzokat az asztalon, meg a lányt, aki az előbb a huszárral lépegetett fel-le. Nem volt több kétsége. Megragadta legelőbb a világos királyt, majd a többi bábut. Részlet