Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örök érvényűen mutatja be a hatalom mámorát, s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. A Rokonok életteljesen megjelenített emberi végzetdráma, amelyben - Schöpflin Aladár szerint - egyfelől "minden alak egy-egy darabkája a magyar világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimbóluma középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának", hogy szegről-végről mindenki atyafiságos viszonyban áll mindenkivel, másfelől pedig ez a regény is Móricz ős-élményétől kapja sugárzását: "a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házassági együttélésétől". Móriczban kialakult az a meggyőződés, hogy "a feleség mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül domesztikált fenevad".