A Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében – 1950 októbere és 1953 ősze között – az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kényszermunkatábort működtetett. A mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló és munkatábor közül ez volt a leghírhedtebb. A „magyar Gulag”.
A szovjet Gulág-táborok mintájára szervezett táborban, a bírósági ítélet nélkül idedeportált mintegy 1500 fogvatartottat, minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették.
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, a létezését sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy a szeretteik még élnek…
