Na, ilyet sem olvasott még! Postás szociográfia a javából!
Másfél kilométer hosszú volt Brandl Gábor utcácskája, amit minden nap bejárt oda-vissza. Hol az egyik oldalon kezdte, hol a másikon. Amikor beállított hozzánk könyvkéziratával, postás egyenruhában, azt hittem, hogy egy szokásos postai úton érkezett kéziratot hoz. Kiderült, hogy sajátját hozza, ugyanis megírta utcája történéseit.
A postás csönget. Kiabál. A kutya csahol, és a postás átadja a küldeményt. Táskás emberünk az évek alatt kiismerte a címzettek családját, életüket, viszolygásukat, örömüket. Mennyi élet másfél kilométer hosszan. Szociográfia a javából. Sorstragédiák, családok örömei, a változásra várók búslakodásai, mindez másfél kilométer hosszan. A postás nem csak belátott, hanem benézett közéjük, és feketén-fehéren rögzítette az előtte kibontakozott sorsokat. Már kívülről tudta. Meg is írta. Szerzőnk nyugdíjba ment, és elénk borította tényleges látomásait. Olvassák el, és gondoljanak arra, hogy magukról mit írt volna a postásuk.
