''Hajdani házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén.'' Az Ókút Szabó Magda gyermekkoráról szól, az őt ért hatásokról, elsősorban szülei által. Mert úgy érzi, nem lett volna az, aki, írói vénával megáldott szülei nélkül, akik már korán megtanították az írás és olvasás szeretetére, művészetére.
Ónodi Eszter előadásában
Tartalom:
1. Szüleim 2. A város 3. Önarckép 4. Figurák 5. Állatok 6. A tenger 7. Hitélet 8. Színház 9. Galléros köpenyeg 10. Karácsonyi ajándék 11. A képek 12. Művészetek 13. A gályarab 14. Tihany 15. Az idő 16. A versek 17. Ébredés 18. Iskola, férjeim 19. Várady Mária 20. Szibill
A CD MP3 hangfelvételű.
