Az Andreas-lányok könyveken nevelkedtek. Édesapjuk, a különc Shakespeare kutató szinte csak versben beszél, és három lányát a nagy drámaíró műveinek szereplőiről nevezte el. Amikor kiderül, hogy édesanyjuk rákos, a nővérek visszatérnek a csendes egyetemi városkába és a szülői házba, hogy halálos beteg anyjuknak segítsenek. Vagy inkább azért, hogy lelki sebeiket ápolják? Rose egyetemi tanár, a család támasza, élő lelkiismerete. Ha végre össze tudná szedni a bátorságát, párjával együtt Angliában kezdhetne új életet. Babb fiatalon a csillogó New Yorkot választotta, de mostanra boldogtalan és kiégett. Cordy évek óta egyik városból és egyik kapcsolatból a másikba sodródott, végül a hirtelen rá szakadó anyaszerep elől haza menekül. Vajon képes lesz-e felelősséget vállalni egy ember életéért? Hamarosan felfedezik, hogy szülővárosuk, ahonnan fiatalon elmenekültek, sokkal több lehetőséget tartogat, mint ahogy évekkel ezelőtt gondolták. Rádöbbennek, hogy nélkülözhetetlenek egymás számára; s a jövőjüket meghatározó, fontos döntéseket is könnyebb egymást segítve meghozni.