A ​mágia egyidős az emberiséggel. Lényege, hogy szent jelentéssel ruházza fel a kozmoszt – ez a nézet jelenik meg a legkorábbi animista elképzelésekben, amelyek szellemi erőkkel népesítik be a világegyetemet, és erre utal ma a wicca és az újpogány hagyomány felbukkanása. Varázslata révén a mágus úgy érzi, hatalomra és célra tesz szert ebben a titkokkal teli világban. Ez a könyv a kezdetektől egészen napjainkig figyelemmel kíséri a nyugati világ mágikus gondolkodásának fejlődését: foglalkozik a sámánizmus ősi spirituális hagyományával, majd az ókor mítoszaival és mágiájával, a szent tudás, azaz a gnózis kutatásával, a kabbala megjelenésével, valamint az alkímia és a hermetizmus tanaival. Részletesen tárgyalja a középkori boszorkányság, valamint az európai és amerikai boszorkányüldözések történetét, bemutatja a tarokk-kártya eredetét és bölcsességét, és értelmezi a szabadkőművesek és rózsakeresztesek ezoterikus filozófiáját. E könyv témája nem a babona vagy a lélek passzív megszállottsága, hanem a magas mágia, amely aktívan kutatja az egyén átváltozásának és a magasabb rendű hatalmak leigázásának lehetőségeit. A mágus célja ugyanis elsősorban az, hogy hozzáférjen az univerzum különös erőihez, és saját – akár jó, akár gonosz – céljaira használja fel őket.