A győztes nagyhatalmak az első világháború utáni területi elrendezésnél két alapelvet kívántak érvényre juttatni: az önrendelkezési jogot és a nemzeti összetartozás elvét. A Párizs környéki békerendszer, noha lényegében ezekre az elvekre épült, súlyos igazságtalanságokat eredményezett. A győztesek ugyanis ezt a két elvet érdekeik szerint alkalmazták külön, illetve együttesen. Ez az eljárás Magyarország számára tragikus eredménnyel járt. A Monarchia ama nemzetei, amelyek a győztesek oldalán kerültek ki a háborúból, a nemzeti összetaroztás jogán, rendelkezhettek hovatartozásukról. A magyarságtól ezt a jogot (a soproni népszavazást leszámítva) megtagadták. Magyarország helyzetét tovább súlyosbította az, hogy a győztes nagyhatalmak a kis szövetségeseik stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokon alapuló területi követeléseit is magukévá tették, ami további magyarlakta területek elcsatolását jelentette.
E politika következtében az "ezeréves" történelmi múlttal rendelkező Magyarország elvesztette területének két-, lakosságának egyharmadát. Ehhez hasonló mértékű csonkítást egyetlen vesztes állam sem szenvedett el. Ma már az elfogulatlan nemzetközi történetírás, így a francia is, elismeri ezt.
