Nem tagadhatjuk, van jó adag groteszk a trianoni traumában. Alkottam hozzá, pontosabban a kutatójához egy szót is: trianonida. A trianonida egy groteszk Párizs környéki tragédia nézője és elutasítója. S Trianon száz év múltával lelki világát éppúgy meghatározza, ahogy őseit hosszú nemzedékeken át a mohácsi vész. S "vörös farokként" - mint egy Kádár kori stiliszta tenné - a könyv végére tettem két fontos történetet. Az 1954-es berni döntőét, amelyet baráti körben az augsburgi vereséghez szoktam hasonlítani és 1956-ét, amelynek során immár kommunista mezben újra felállt a kisantant.
