Kötetünk a magyar történelem rendkívül izgalmas korszakát tárgyalja, rendkívül izgalmas nézőpontból. A szellemes összefoglaló a huszadik század dereka, a második világháború által meghatározott évtizedek magyar történelmét írja le úgy, ahogy megtörténhetett volna, de nem történt meg.

Nem történt meg, mert a korszak uralkodó elitje képtelen volt felismerni az ország előtt megnyíló lehetőségeket, képtelen volt kockázatot vállalni eszméiért, céljaiért, képtelen volt belátni, hogy programja sikeréhez nem elég sodródnia, nem elég mantraként dúdolgatnia jelszavait, nem elég a Magyar Hiszekegyet minden reggel fölmondania, de tennie is kell érte. És e tetteket – sem a szociális-gazdasági kérdésekben, sem a belpolitikában, sem a nemzetközi viszonyrendszerben – nem merte vállalni.

Olyan történelmet olvashatunk e könyvben, amely nem történt meg, mert a korszak hatalmi elitje egy letűnt világ álmai után kapkodott az ország felelős vezetése helyett...

E kötet nem csupán a nemzeti érzelmű olvasótábor számára kínál fantáziadús álomképeket, de egyben a korszak mély és őszinte kritikáját is adva leszámol a Horthy-rendszerhez kötődő romantikával, megdöbbentően eredeti módon értelmezi a magyar területi revízió problémakörét.

A humoros, alternatív közeg, a valóságtól elszakadó ábrázolásmód, a „mi lett volna, ha...” felvetése egyúttal lehetővé teszi, hogy elfogulatlanul beszélgessünk a Horthy-rendszerről. A képtelen történet, a groteszk valóságábrázolás alkalmat kínál arra, hogy harag és részrehajlás nélkül, viszont jó reményekkel eltelve tegyük a helyére a félmúltat.

Végezetül érdemes megemlíteni azt is, hogy Rácz András a „Magyarország Álomtörténete 1929-1941” című ezen új könyvében (2017) azáltal, hogy a korszak uralkodó elitjét szembesíti saját állításainak és tetteinek ellentmondásaival, egyben a mindenkori hatalmi elittel kapcsolatos óvatosságra is inti olvasóit.