Volti idő, amikor az emberiség a jövőben hitt. Néhány száz évig sokak számára úgy tűnt, a tudás és a képesség is megvan arra, hogy az egymást követő nemzedékek egyre jobban, egyre nagyobb biztonságban és kényelemben éljenek. Egész társadalmi rendszerek épültek erre a kegyes hazugságra, mondván: ti még szenvedtek, nélkülözttök, de a gyermekeiteknek sokkal jobb lesz már, unokáitok számára pedig eljön a földi mennyország. Csakhogy a történelem konokul ismétli magát, és az egymást követő nemzedékek szinte ugyanazzokat a hibákat követik el, szinte végzetszerűen.
