„Lehet várni a mesebeli hercegre, de még neki is lyukas a zoknija.”
Egy egyedülálló nő azt írta nekem, hogy nem a tökéletes, 10 pontos társat keresi – egy nyolcasnak is nagyon örülne. Sőt, éppen egy nyolcassal jár. Egy gond van csak: Mi van, ha ő egy másik nyolcast akar? Rájöttem, hogy sok más nővel egyetemben nekem is pontosan ez a bajom. A levélíró beletörődött abba, hogy a mesebeli hercegre való várakozás helyett beérje a megfelelő társsal, de arról már sejtelme sem volt, hogyan is valósítsa meg ezt a gyakorlatban. Ahogyan nekem sem. Mert mit is jelent az, hogy legyenek reálisabbak az elvárásaink? Mennyi kompromisszum a túl sok kompromisszum? Hogy tudnánk eldönteni, vajon túl válogatósak vagyunk-e, vagy tényleg nem illünk össze a másikkal? Mindenképpen választ akartam kapni ezekre a kérdésekre, ezért elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak. Ez a könyv nem ad tanácsokat, nem társkeresőknek szóló kézikönyv. Azt írom meg benne őszintén, hogy miért nem úgy alakul a magánéletünk, ahogy elterveztük, és mi lehet ebben a mi szerepünk.
Lori Gottlieb, aki hirtelen rádöbbent, hogy negyven évesen még mindig egyedül él, kimondta (mások helyett is) a kimondhatatlant: talán nem a mesebeli herceg után kellene futnia, hanem meg kellene állapodnia egy elég jó férfi mellett. Ideje újragondolni, hogy mire van szükségünk egy párkapcsolatban. Amíg nem késő.